Nyolcvanhét, Badacsonytomaj. Lalibácsi, fogjál nekem sült halat! – idétlenkedtem négy évesen a Balaton partján az egykori momüdülőben. Két hetet minden nyáron ott töltöttünk akkoriban (meg még két hetet Akarattyán az áprilisnégyben), pancsolás, vízibiciklizés, gumimatracozás, halpucolás, sprehenzi,…

Néhány hete a nagymarosi régiségkereskedőnél lomiztunk, és egy régi túrabot akadt a kezünkbe. Szépen megmunkált, mogyorófából faragott sétabot volt, és azok a fémjelvények sorjáztak rajta, amiket a turistaállomásokon lehetett beszerezni a két világháború közötti években. Szabi nagypapájáé pont…

A Tisza, a Szamos, a Túr, a Kraszna és megannyi folyó fonja hálóját a szatmári síkságon, mely a nagy vízrendezések előtt lápok, mocsarak és dzsungelgyümölcsösök misztikus vidéke volt. A Szamos mentét valóságos szilvaerdők övezték, a temérdek féle-fajta szilvából pedig többnyire lekvár készült – a…

Az ország legkeletibb megyéjének legkeletibb csücskeiben, túl a Tiszán, ott, ahol nem a kurtafarkú malac túr, hanem balgán kanyarog a Túr, Lekvárország legközepében, Szatmárban járunk. Több mint 300 kilométert utazunk Budapesttől, hogy elérjük a keleti végeket. Ha belegondolok, nekem ez a távolság…