Nyolcvanhét, Badacsonytomaj. Lalibácsi, fogjál nekem sült halat! – idétlenkedtem négy évesen a Balaton partján az egykori momüdülőben. Két hetet minden nyáron ott töltöttünk akkoriban (meg még két hetet Akarattyán az áprilisnégyben), pancsolás, vízibiciklizés, gumimatracozás, halpucolás, sprehenzi, no meg a fokhagymás-sajtos-tejfölös – ezek maradtak emlékül a badacsonyi nyarakból.

Azóta eltelt 30 év, és pár gyors vizittől, hétvégi elhajlástól eltekintve, nem töltöttünk egy-két napnál többet a Balaton-felvidéken mostanáig. A gyermekkor közben tovaszállt, momüdülő sincs már – helyette ökopiac, tanúhegyek, káli gasztronómia, kőtenger, velős pirítós, levendula, mammutfenyő és kéknyelű várt ránk szeptember végén a Badacsonyban.*

#ökopiac

Hatnapos kiruccanásunk kezdetét vasárnapra tesszük, hogy még elcsípjük a Káptalantóti Liliomkert Piacot, és betárazzunk egy hónapra egy hétre elegendő élelmet. A piac hivatalosan délután kettőkor zár, de ha rossz idő van, már dél körül alig találni nyitott pultot. Mi délben érkezünk, szerencsére verőfényes napsütésben és legalább 25 fokban, így még szinte mindegyik árus kint van, de persze érdemes ennél sokkal korábban érkezni.

A piac nem olcsó, de Budapestnél még így sem drágább. Élelmiszerek tekintetében első osztályú, de nem csak azért érdemes ellátogatni. Díszmotyók, ékszerek, konyhai holmik és minden egyéb, hasznos vagy haszontalan is beszerezhető itt – még akár tibeti hangtál is, ha erre rezdül a szív. Mi a régi bútorok között időzünk hosszabban: fiókos asztalka hatezer, tulipános láda nyolcezer. A többségük felújításra szorul, de árban legalább jóval alatta maradnak a budapesti és környéki régiségkereskedéseknek, úgyhogy aki ilyesmiben utazik, itt érdemes körülnéznie. Piacozás előtt, után, közben pedig a Káptalantóti Kemencésház a tuti befutó: a langalló, avagy kenyérlángos (tényleg) melegen ajánlott!

A táblán a felirat: "Adózzunk egy perces néma csenddel azon gyümölcsök emlékének, amelyek lekvárként végezték."

#tanúhegyek

Bázisunkat Badacsonytördemicre tesszük, Szabi egyik barátjának édesanyjánál, a Gitta Vendégházban szállunk meg. Imádnivaló kis hely: borostyánnal benőtt vitorláshajó a kertben, tágas nappali, kényelmes ágyak! A legjobb része pedig a veranda, ahol a piaci szajréból csapott villásreggelik közepette pihentetjük álmos szemeinket a Badacsony kerekded domborulatain. Már az első nap rájövünk, hogy napfelkelte-mustrához nem kell reggel ötkor felülnünk az ágyban, mint a jancsiszög – van vagy félnyolc, mire felhasal a napkorong az öreg Badacsony tetejire.

A Gitta Vendégház Badacsonytördemicen

Azért nem minden reggel verandázunk. Egyik reggel például nyakunkba vesszük a Badacsonyt, vagyis inkább ő minket, és a Harangozó Börc mondájának nyomába eredünk. Bevallom, mi nem számoljuk, mert mások már megtették előttünk, de a Bujdosók Lépcsőjének 464 fokán keresztül vezet fel az ösvény. A hegy délnyugati végében találjuk meg a levegőbe kinyúló sziklapárkányt, amit a legenda szerint ha kalapáccsal megütnek, úgy kondul, mint a harangok. Innen a név is, ilyenkor mondják azt, hogy szól a Harangozó Börc. Kalapács híján némán szívjuk magunkba a látványt és a D-vitamint.

A Badacsony kövei

Egy másik reggelen a Szent György-hegy bazaltoszlopokon nyugvó hatalmas vállaira kapaszkodunk fel. Utunk szőlőskerteken vág át, melyekre a hajnali napfény hint földöntúli színeket, az ösvényt szegélyező aprócska kápolnák pedig csak fokozzák a misztikus hangulatot. A hegy tetején lévő kilátópontból végignézzük, ahogy ébred az élet a Tapolcai-medencében, és egy kicsit hátra is dőlünk: három balatoni tanúhegyet már megmásztunk! (A harmadikat, Csobánchegyet néhány hónappal korábban pipáltuk ki.) Mondjuk, ki számolja?

A Szent György-hegy kövei: bazaltorgonák

#kőtenger

A hegymászás jó dolog, persze az is mértékkel, és a Káli-medence szerencsére az a hely, amelynek a lankásabb részein is klassz élmények várnak: ott van például a Kővágóörs határában elnyúló kőtenger! A két káli kőtenger közül ez a kisebbik – a Szentbékkállai a nagyobbik –, és volt olyan szerencsénk, hogy teljes exkluzivitásban, csak magunk voltunk a terepen. A köveket régebben bányászták itt, malomkövek készültek belőlük, ma pedig Európa-szerte híres geológiai értékek, amelyeken isteni érzés elterülni egy kora őszi napsütéses délutánon. Melegek és kényelmesek.

Kővágóörs kövei

#levendulamánia

A Balaton-Felvidéken úton-útfélen levendulába botlunk: ott van a kertben, ott van a szörpben, ott van a sajtban és ott van a rozéfröccsben is. A tihanyi őslevendulás mellett Monoszlón, Dörgicsén, Kékkúton és Füreden is találunk nagyobb levendulamajorokat a Balaton mentén. Mi az ezeréves felsődörgicsei ikertemplom romjainak lábánál fekvő Levendáriumot nézzük meg.

A dörgicsei majorba – ha éppen nem nyár van – előre be kell jelentkezni telefonon. Szeptember vége nem tipikusan levendulázós időszak, a levendula április végétől nyílik, a júniusban kezdődő teljes virágzás pedig akár hetekig is eltart, ha nincs extrém hőség. Azért a kora őszi másodvirágzás is szép! A majornak csak egy része nyitott a látogatók előtt, és bár a tövek többsége már le van aratva, azért lehet találni kisebb-nagyobb levendula-szigeteket, amik egy jól eltalált látószöggel úgy mutatnak a fotókon, mintha egy több hektáros levendulamezőn bóklásznánk.

#mammutfenyő

És most vissza Badacsonyba, bébi mammutfenyőt nézünk! Badacsonyörs egyik magával ragadó látnivalója a hegyoldalban fekvő Folly Arborétum, melyet a Szőlő út felől gyalog, a Csendes Dűlő Szőlőbirtokon keresztül vezető földúton közelítünk meg. A birtokon mindenki szüretel, így nem tudjuk megkóstolni az amúgy sokat méltatott Csendes Dűlő bort.

Szüret a Csendes Dűlő Szőlőbirtokon

Az arborétum bejáratában békebeli látvány fogad: asszonyok válogatják és tisztítják a frissen szüretelt csipkebogyót a százéves cédrusok árnyékában. A kisházban váltunk egy belépőjegyet, mellé egy üveg bort két pohárral, és elindulunk felfedezni a birtokot.

Az arborétum történetének kezdete négy generációval ezelőttre nyúlik vissza, dr. Folly Gyula pécsi orvos váltotta valóra a Kisörsi hegy mesés mediterrán kertjének vízióját. A különleges fákat és növényeket külföldről hozatta, amelyek többsége megszenvedte a hidegebb klímát, így ma főként a megmaradt ciprusok és cédrusok uralják a hegyoldalt. A birtokon ma a dédunokák viszik tovább a tradíciót, és az arborétum egy borászattal is kiegészült.

Hegyi mamutfenyő, még baba!

Kezünkben a Folly borászat budai zöldjével az egyik hangulatos filagóriát vesszük célba. A kilátás több mint pazar, de a hatalmas part menti fűzfák annyira mélyen gyökereznek a Balaton-parthoz társított emlékképeinkbe, hogy kissé ambivalens érzések fognak el a fenyőkkel tarkított panoráma láttán. Az biztos, a Folly Arborétum egy külön kis világ: amennyire Balaton, annyira nem is – egy nyugodt éden a nyüzsgő part fölött.

Kilátás borral 1.

#kéknyelű

Szeptember van, szüret. Azt gondoltuk, a Badacsony ilyenkor még nagyon él, vagy ilyenkor él igazán, a bortermelés, borkultúra kiemelt időszaka megmutatkozik a programokban és a vendéglátásban is. A valóságban viszont az éttermekben, pincészetekben ilyenkor már szinte megáll az élet, mindenki a szőlőkben dolgozik. De az is lehet, hogy mi próbálkozunk rosszkor, és csak az őszi hétköznapokra jellemző az általános pangás, hétvégéken még mindig nagy a nyüzsgés. Mindenesetre az őszi Balaton túl a bazársoron, túl a lángossütőkön sokkal több mindent tartogat, mint ami a Balatonról kialakult sztereotípiáinkban él.

A seregélyek sűrű fekete felhőben érkeznek a szőlőkre, ki kolomppal, ki hálóval védekezik ellenük

A badacsonyi hegyen a Laposa Birtok például állja az őszi sarat – a pincészetet nemcsak borai, hanem a csodás panoráma miatt is érdemes felkeresni. A Laposában már nem először járunk, és mint ahogy máskor is, most is kéknyelűt kortyolgatunk. A kéknyelűről sokan asszociálnak vörösborra, de valójában fehér szőlőből készül, csak a levele nyele kék árnyalatú. Ez a szőlőfajta a világon egyedül Badacsonyban terem, mindössze 30 hektáron, és mivel elég szeszélyes a hozama, igazi presztízsbornak számít. A helyi borászok úgy tartják, hogy ha valaki igazán szeretné megismerni a régiót, a kéknyelűvel érdemes kezdenie.

Kilátás borral 2.

#velőspirítós

Ha balatoni velős pirítós, akkor mindenki a füredi hatlépcsősre esküszik, mi inkább a Gyulakeszi Autós Pihenőig zarándokolunk érte. Az autós pihenő története egy lakókocsiból indult – amolyan üvegtigris-szerűre gondoljatok –, mára pedig nádfedeles, kerthelyiséges büfévé nőtte ki magát Gyulakeszi határában. A sikersztoriban számottevő szerepe volt a velős pirítósnak is, melyet mindenféle faksznitól mentesen egy vastagon szelt fehér kenyéren tálalnak, az avantgárd ízléssel rendelkezők számára pedig omlós sajtos verzióban is elérhető. Az egyhetes badacsonyi körutazgatás során véletlenül többször is Gyulakeszin vezet át utunk, szóval tapasztalatból mondjuk: szerdán mindig zárva van!

Azt még nem tudjuk, hogyan lehet elegánsan enni

#káligasztronómia

A legkálibb Káli faluban, Köveskálon is belevetjük magunkat az izgalmas gasztrokalandokba. A Balaton-felvidéki község helyén egykoron az ország legnagyobb ősmandulása terpeszkedett, és bár ma már kisebb területen, de a falu alatt és a falu kertjeiben még mindig ott nyújtóznak a göcsörtös, öreg mandulafák. A gyümölcsfák adnak egyfajta alaphangulatot a településnek, a teret körbelengő parasztromantikához pedig sokat hozzátesznek az épületek is. A felújított parasztházak formavilága őrzi a múltat és az olykor paraszti nyerseséget, de a különböző tervezési, kivitelezési megoldások már a modern világról is árulkodnak.

A falu főutcáján egymást érik a különleges éttermek és borászatok, nekünk a régi, lepukkant kocsmából csodaszépen felújított MI A KŐ-re esik a választásunk, mely étterem, borbár és galéria egyben. A napi ajánlatból választunk, Szabi meleg céklalevest, én paradicsomlevest juhtúrógombócokkal, másodiknak pedig mindketten bőrén sült fogasfilét választunk. Az alapanyagok helyiek, idény-jellegűek, és szerencsére az ételek nincsenek túlgondolva, egyszerűek, finomak és igényesek.

Köveskál kövei: a MI A KŐ közvetlenül nyitás után

Amikor Köveskál gasztro-fenoménjairól esik szó, a Pipacs kimarad a sorból. A falu határában lévő csárda jellegű étterem eléggé megosztja a véleményeket, de nekünk csak jó tapasztalatunk van vele. Igaz, az étlapot kis post-iteken kapjuk (éppen étlapváltás van), de a tündéri felszolgálólány nagyon segítőkész, a halászlé szerfelett finom, a kert pedig nagyon barátságos, úgyhogy aki Köveskálon jár, és könnyebb pénztárcára szabott, de azért finom ebédre vágyik, annak a Pipacs jó választás lehet. 

A Pipacs Köveskál határában

Ennyi fért bele hatnapos Balaton-felvidéki kiruccanásunkba, mely bár nagyon tartalmas volt, ennyi idő tényleg csak arra elég, hogy a (jó köves) felszínt kapargassuk. A majd' egy hét alatt napról napra erősödött bennünk egyfajta jól eső érzés: Európához tartozunk. Szerepe volt ebben a tájnak, a bornak, az ételeknek és az embereknek, ugyanúgy a helyieknek, mint a gyüttmenteknek (vagy ahogy itt nevezik őket, bebíróknak), hogy mindenféle hozzáadott giccstől mentesen őrzik a múltat, ugyanakkor beengedik és tájba illesztik a jövőt.

* Két évvel ezelőtt pont ilyenkor jártunk a Káli-medencében és a Badacsonyban, ez az írás is akkor született, csak akkor még blogunk nem volt, ahol megjelenhetett volna. 

Kipróbált, ajánlott helyek

Szállás: Gitta Vendégház
Étel-ital: Káptalantóti Kemencésház, Laposa Birtok, Folly Borászat, Miakő, Pipacs, Gyulakeszi Autós Pihenő 
Piac: Liliomkert
Látnivaló: Bujdosók Lépcsője, Szent György-hegy, Levendárium, Kővágóörsi kőtenger, Folly Arborétum

Ha kíváncsi vagy, merre járunk, kövess minket Facebookon és Instagramon is!